A vezető tisztségviselőkre vonatkozó, 2014. márciusában hatályba lépett szabályozás szerint a vezető a társasággal együtt, teljes vagyonával felel az olyan kárért, amelyet ügyvezetői minőségében eljárva, harmadik személynek okoz. A szabályt az új Ptk. bevezetésekor sokan sokféleképpen értelmezték.

 

A kezdeti értelmezési bizonytalanságok miatt a jogalkotó most jobbnak látta „egyértelművé tenni” a vezetők kártérítésére vonatkozó szabályokat, új alapra helyezve azokat. E szerint a társaság tartozásaiért ugyan továbbra is elsősorban a cég felel, azonban a vezető tisztségviselő a céggel egyetemlegesen felelőssé tehető, ha a kárt szándékosan okozta. A jogszabály indoklása kimondja: az új rendelkezés célja az, hogy a szándékos károkozás ne maradjon következmény nélkül.

 

Az új szabály értelmezése várhatóan nem fog gondot okozni olyan esetekben, amikor az ügyvezető, ilyen minőségében eljárva, szerződésen kívül okoz kárt harmadik személynek. Hasonló esetekre ugyanis a büntetőjogi szabályok egyértelműen rendelkezik, mi minősül szándékos magatartásnak, mit kell a vezető szándékának átfognia ahhoz, hogy valóban szándékos károkozásról beszélhessünk.

 

Az új szabály azonban nem áll meg a szerződésen kívüli károkozásnál, azaz a rendelkezés alapján akkor is megállapítható a vezető tisztségviselő felelőssége, ha a kár a társaság valamely szerződésének megszegéséből ered, és a szerződésszegés a vezető szándékos magatartásán alapult. Egy ilyen felelősségi forma viszont teljesen idegen a magyar polgári jogtól. Szándékosnak minősül-e a károkozás, ha a társaság egy szállítóját tudatosan nem fizeti ki, azonban a vezető célja az, hogy ezáltal a társaságot egy ennél jelentősebb kártól óvja meg? Minősülhet-e egy kár szándékosnak, ha a vezető egyébként úgy járt el, ahogy általában elvárható? A szabály értelmezése során számos olyan kérdés fel fog merülni, amelyre a magyar polgári jog eddigi történetében még nem születtek válaszok. Várhatóan az új szabályozás jóval több problémát fog generálni, mint amit megold, tovább fokozva ezáltal a vezető tisztségviselők bizonytalanságát. Ez pedig semmiképpen sem jó hír a gazdasági élet  szereplőinek, mert akadályozhatja a vezetőt az egyébként hatékony döntés meghozatalában.

 

Míg az új szabály értelmezése körül egyelőre több a bizonytalanság, mint az egyetértés, addig egy dolog biztos: az új szabállyal várhatóan a felelősségbiztosítók fognak a legtöbbet veszíteni. A felelősségbiztosítások ugyanis a szándékos károkozásért általában eleve kizárják a helytállásukat. Márpedig úgy tűnik, a vezetők felelőssége pont arra a területre fog koncentrálódni, amelyet a felelősségbiztosítások nem fedeznek le. Ez várhatóan megfosztja a vezetői felelősségbiztosításokat attól az új piactól, amit az új Ptk. két évvel ezelőtt megteremtett.